Eddig 22 játékos nevet vésték az ezüstserlegbe

A sznúker-világbajnokságok rövid története

A világhálón talált adatok, cikkek alapján összeállította: Ágnes és Zsolt az Eurosport fórumáról. A képeket, videókat és néhány linket Botond tette hozzá a cikkhez. Az oldalra a beágyazásokat Máté készítette el.

FIGYELEM: a cikkben a frame, break, és a snooker szavak magyarosan vannak átírva!

A hőskor

Joe Davis (1901-1978) angol játékos 1926-ban és 1927-ben második lett a biliárd-világbajnokságon (később négyszer győzött is), de a szíve egyre inkább a sznúkerhez vonzotta. 1927-ben segített megszervezni az első sznúker világbajnokságot, amelyen tíz játékos vett részt. Az összecsapásokat már az előző év novemberében elkezdték játszani, a krónikák feljegyezték, hogy a legelső sznúkervilágbajnoki mérkőzést 1926 novemberében Melbourne Inman játszotta Tom Newman ellen, 8-5-re győzött.

Az 1927-es első világbajnokságot Joe Davis nyerte meg, Tom Dennist verte meg a döntőben 20-11-re. A torna legmagasabb brékjét, egy 60-ast Albert Cope érte el. A lebonyolítási forma direkt kieséses volt. Az egyes fordulókban 8, 12 és 16 nyert frémre játszották a mérkőzéseket, de Joe Davis mindig lejátszotta valamennyi frémjét, ezt mutatja a döntőbeli 20-11-es eredmény is.

A tíz játékos nevezési díjából vette a biliárdszövetség a trófeát, a maradékon osztoztak a versenyzők, a győztes 6 font 10 shillinget kapott, ami mai értékén kb. 280 font. (A 2008-as világbajnokság győztese 250 000 fontot nyert.)

Ettől kezdődően a lebonyolítás formája hol a győztes kihívása volt, vagyis a világbajnok csak egy mérkőzést játszott, a többiek a kihívó státusáért versenghettek, hol pedig két-három fordulós direkt kieséses verseny. 1928-tól 1940-ig minden további világbajnokságot Joe Davis nyert meg:

1928: Joe Davis 16-13 Fred Lawrence           (7 induló, a döntő 16 nyert frémig)

1929: Joe Davis 19-14 Tom Dennis                (5 induló, a döntő 19 nyert frémig)

1930: Joe Davis 25-12  Nat Butler                  (6 induló, a döntő 19 nyert frémig, de

 mind a 37 lehetséges frémet lejátszották)

1931-ben mindössze két induló volt, a címvédő Joe Davis és kihívója, Tom Dennis. A mérkőzést ez utóbbinak a saját tulajdonú sznúkerklubjában játszották le Nottinghamben, de még a hazai pálya előnye sem segített: Joe Davis – Tom Dennis 25-21.

1932: Joe Davis – Clark McConachy 30-19 (3 induló)

Az 1933-as  világbajnokság (5 induló) döntőjét Joe Davis szűkebb hazájában, Chesterfieldben, a Joe Davis Centre-ben játszották: Joe Davis – Willie Smith 25-18.

1934: Joe Davis – Tom Newman 25-23 (csak ők ketten indultak)

1935-ben született meg a világbajnokságok történetének első százas brékje: Joe Davis ért el 110-et. Joe Davis – Willie Smith 25-20 (5 induló)

1936: Joe Davis – Horace Lindrum (ausztrál) 34-27 (13 induló)

1937: Joe Davis – Horace Lindrum (ausztrál) 32-29 (9 induló)

1938: Joe Davis – Sidney Smith 37-24 (10 induló)

1939: Joe Davis – Sidney Smith 43-30 (17 induló)

Érdekességként említhető az 1940. évi döntő, ahol Joe Davis tizenkét évvel fiatalabb öccse, Fred Davis ellen győzött 37-36-ra. Ez az egyetlen olyan világbajnoki döntő a sznúker történetében, amelyet egy testvérpár játszott. (9 induló)

A második világháború miatt 1941-től 1945-ig nem rendezték meg a versenyt.

1946-ban (14 induló) Joe Davis (45 évesen!) megvédte világbajnoki címét, majd visszavonult a világbajnokságoktól. (Más versenyeken még indult 1964-ig.) A mai napig Joe Davis az egyetlen le nem győzött világbajnok, és ő a rekorder 15 - egymást követő - világbajnoki címmel. 1955-ben egy bemutatón ő lökte a sznúkertörténelem első 147-ét.

Az 1946 utáni húsz évben Fred Davis (1913-1998) meghatározó személyisége volt a sznúkeréletnek, de nem volt olyannyira egyeduralkodó, mint a bátyja korábban.

1947: Walter Donaldson (skót) – Fred Davis (angol) 82-63  (20 induló, Londonban játszották)

            Walter Donaldson (1907-1973) 40 éves korában nyert először világbajnoki címet.

A döntőt „best-of-145”, vagyis 73 nyert frémre írták ki. 73-49-nél már győzött Donaldson, de lejátszották a maradék frémeket is. 13 napon keresztül, október 13-tól 25-ig tartott a döntő.

1948: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 84-61  (Londonban játszották)

            12 napon át játszották a döntőt. 73-52-nél győzött Fred Davis.

1949: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 80-65  (11 induló, Londonban játszották)

            12 napon át játszották a döntőt, 73-52-nél győzött Fred Davis.

1950: Walter Donaldson (skót) – Fred Davis (angol) 51-46  (15 induló, Blackpoolban játszották)

1951: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 58-39  (10 induló, Blackpoolban játszották)

1952-ben a szövetség és a játékosok közötti nézeteltérés miatt két versenyt is rendeztek. Azok a profi játékosok, akik bojkottálták a hivatalos rendezvényt, egy külön bajnokságon indultak, ezt Fred Davis nyerte, az akkori hivatalos szövetség, a Billiards Association and Control Council által szervezett „világbajnokságot” pedig, ahol mindössze két induló akadt, az ausztrál Horace Lindrum. A mai napig szokás azon vitatkozni, hogy ebben az évben ki volt az igazi világbajnok. Manapság inkább Fred Davis győzelmét ismerik el és a BA&CC versenyét figyelmen kívül hagyják, de azért Horace Lindrum neve szerepel a trófeán.

            Horace Lindrum (ausztrál) – Clark McConachy 94-49 (Manchester)

            Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 38-35 (Blackpool)

A profi játékosok által szervezett bajnokságot Professional Match-play Championship-nek nevezték el, 1952 és 1957 között ezek a versenyek számítottak világbajnokságnak.

1953: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 37-34 (11 induló, Londonban játszották)

1954: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 39-21 (9 induló, Manchesterben játszották)

1955: Fred Davis (angol) – John Pulman (angol) 37-34 (6 induló, Blackpoolban játszották)

1956: Fred Davis (angol) – John Pulman (angol) 38-35 (4 induló, Blackpoolban játszoitták)

1957:  John Pulman (angol) – Jackie Rea 39-34 (4 induló, Jersey-n játszották)

1958 és 1963 között a hanyatlás évei köszöntöttek a sznúkerre, egyetlen versenyt sem rendeztek. 1964-ben Rex Williams kezdeményezésére felelevenítették a világbajnokságokat a régi, kihívásos formában. Nem évenként rendeztek világbajnokságot, hanem évente többször is kihívhatták a címvédőt, s akadhatott olyan év is, amikor egyszer sem. (Mint a profi boxban.) A legutolsó világbajnok, John Pulman hét éven át élte túl a kihívók ostromát:

1964: John Pulman (angol) – Fred Davis (angol) 19-16  (Londonban játszották)

1964: John Pulman (angol) – Rex Williams 40-33 (Londonban játszották)

1965: John Pulman (angol) – Fred Davis (angol) 37-36 (Londonban játszották)

1965: John Pulman (angol) – Rex Williams 25-22 (Dél-Afrikában játszották)

            Ez a mérkőzés arról nevezetes, hogy Rex Williams 142-es bréket lökött, ez abban az időben messze a legmagasabb volt. A rekordot 1979-ben tudta beállítani Bill Werbeniuk, és 1981-ben döntötte meg Doug Mountjoy 145-tel.

1965: John Pulman (angol) – Freddie van Rensberg 39-12 (Dél-Afrikában játszották)

1966: John Pulman (angol)– Fred Davis (angol) 5-2 (Liverpoolban játszották, hét 5 frémes  külön mérkőzésből állt a döntő.)

1968: John Pulman (angol) – Eddie Charlton (ausztrál) 39-34 (Boltonban játszották)

John Pulman (1923-1998) még egyszer, 1970-ben jutott döntőbe, de Reardon legyőzte. 1982-ben vonult vissza a versenyzéstől.

Részletesebben a „Challenge” meccsekről: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1964-68

A modern kor I.

 Az 1969-es évtől számítják a szakemberek a sznúker modern korszakának kezdetét, ekkor váltotta fel a direkt kieséses lebonyolítási rend a kihívásos módot. A színes televízió elterjedése is segítette a sznúker iránti érdeklődés erősödését. Az első nagy sztár, aki a televíziós közvetítések és szeretnivaló személyisége révén közönségkedvenc lett, Ray Reardon volt. Az 1970-es években ugyanolyan meghatározó egyénisége volt a játéknak, mint az 1980-as években Steve Davis, az azt követő évtizedben pedig Stephen Hendry.

A mai időktől eltérően ekkor még szinte az egész szezonban játszották a világbajnokság mérkőzéseit.  Maga a döntő is 60-70 frém lejátszását jelentette, ami hosszú napokig tartott.

1969: John Spencer (angol) – Gary Owen 37-24 (8 induló, Londonban játszották)

1970: Ray Reardon (walesi) – John Pulman (angol) 37-33 (9 induló, Londonban játszották)

1971: John Spencer (angol) – Warren Simpson 37-29 (Sydney, Ausztrália)

A kilenc induló körmérkőzéses formában döntötte el, hogy melyik négy játékos jut az elődöntőbe. Érdekesség, hogy ezt az „1971. évi” világbajnokságot 1970 novemberében játszották le.

1972: Alex Higgins (észak-írországi) – John Spencer (angol) 37-31 (16 induló, Birminghamben játszották)

Alex Higgins először indult világbajnokságon, és 22 évesen mindjárt meg is nyerte. Stephen Hendry 1990-es győzelméig ő volt a legfiatalabb világbajnok.

1973: Ray Reardon (walesi) – Eddie Charlton 38-32 (24 induló, Manchesterben játszották)

            Az 1973-as világbajnokság volt az első, amelyről a televízió közvetítést adott.

1974: Ray Reardon (walesi) – Graham Miles 22-12 (31 induló, Manchesterben játszották)

1975: Ray Reardon (walesi) – Eddie Charlton (ausztrál) 38-30 (27 induló, Melbourne, Ausztrália)

1976: Ray Reardon (walesi) – Alex Higgins (északír) 27-16 (27 induló, Middlesborough-ban játszották)

Alex Higgins ismét döntőbe jutott, vezetett is 11-9-re a kor legsikeresebb játékosa,

Ray Reardon ellen, de aztán Reardon lökött négy százast és hét 60 fölötti bréket, és elnyerte 5. világbajnoki címét.

Ez az első világbajnokság, amely az Embassy cigarettamárka szponzorálásával zajlott le. 2005-ig harminc éven át tartott ez az Embassy-korszak, a győztes díja ez alatt az időszak alatt 6000 fontról 250 000 fontra emelkedett.

Az első világranglistát az 1976. évi világbajnokság után állították össze az 1974., 1975. és 1976. évi világbajnokságok eredményei alapján. E három vb számít tehát az első három pontszerző versenynek. Az 1982/83-as szezon előtt a további években is csak a világbajnokságok számítottak bele a ranglistába. 1982-től kezdett kialakulni a pontszerző versenyek mai rendszere. A világranglistának ekkor egyetlen célja volt: ennek alapján állították össze a következő évi bajnokság direkt kieséses táblázatát.

Itt pedig részletes eredmények következnek:

1969: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1969

1970: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1970

1971: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1971
1972: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1972
1973: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1973
1974: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1974
1975: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1975

1976, már az Embassy támogatásával:
http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1976

A modern kor II. - Crucible Theatre, Sheffield

Carol Watterson asszony látott egy előadást a sheffieldi körszínházban, a Crucible Theatre-ben. Itt kell sznúkerversenyt rendezni! – ajánlotta férjének, Mike Wattersonnak, a világbajnokságok egyik szervezőjének. Hallgattak rá. 1977 óta minden évben a Crucible színház a profi játékosok álma, Mekkája, vagy ahogy az angolok mondják: a sznúker Wembley-je.

1977: Először a Crucible színházban

1. John Spencer (angol)  2. Cliff Thorburn (kanadai) (25-21)

3-4. John Pulman (angol), Dennis Taylor (északír)

John Spencer a harmadik világbajnokságát nyerte meg.

A 34 évesen profinak állt walesi Doug Mountjoy ezen a világbajnokságon jelent meg először, és mindjárt legyőzött két korábbi világbajnokot, Fred Davist és Alex Higginst, de a 16 között Dennis Taylor megállította a menetelését.

A BBC televízió az elődöntőket és a döntőt közvetítette.

6 százas brék született a világbajnokságon.

A győztes 6000 angol fontot nyert.

1978: A legidősebb világbajnok      

1. Ray Reardon (walesi) 2. Perrie Mans (dél-afrikai)

3-4. Fred Davis (angol), Eddie Charlton (ausztrál)

Ray Reardon hatodik világbajnoki címét nyerte nyolc éven belül, 45 és fél évesen. A mai napig ő a legidősebb világbajnok. Fred Davis pedig minden idők legidősebb elődöntőse, mert ekkor 64 éves és 8 hónapos volt. És nem sok hiányzott a döntőhöz sem! 16-15-re vezetett Mans, s csak egyetlen rózsa elhibázásán múlt az egyenlítés. Végül 18-16-ra vesztett Fred Davis. Joe Davis, Fred bátyja, nézve öccse végtelenül izgalmas küzdelmét, rosszul lett, két hónap múlva meghalt.

Az 1978-as volt az első olyan világbajnokság, amelyet a BBC televízió az első golyótól az utolsóig közvetített.

7 százas brék született a világbajnokságon.

A győztes 7500 angol fontot nyert.

1979: Selejtezőből a győzelemig     

1. Terry Griffiths (walesi) 2. Dennis Taylor (északír) 24-16

3-4. John Virgo (angol), Eddie Charlton (ausztrál)

Terry Griffiths csodát tett 1979-ben. Élete első világbajnokságát megnyerte, a selejtezőktől jutott el a győzelemig. A főtáblán 13-8-ra verte Perrie Mans-t, az előző évi döntőst, 13-12-re Alex Higginst, 19-17-re Eddie Charltont, a döntőben pedig 24-16-ra Dennis Taylort. Az Eddie Charlton elleni mérkőzése éjjel 1.40-kor ért véget, ez volt akkoriban a legkésőbb befejezett meccs.

A későbbi hatszoros világbajnok, Steve Davis ezen a világbajnokságon debütált, a 16 között  Dennis Taylortól kapott ki 13-11-re.

Fred Davis is megnyerte első mérkőzését 65 éves és 8 hónapos korában, mindmáig ő a legidősebb versenyző, aki mérkőzést nyert a Crucible színházban.

13 százas brék született a tornán. A legnagyobbat a kanadai Bill Werbeniuk érte el 142-vel, beállítva ezzel Rex Williams 1965-ben felállított rekordját.

http://www.youtube.com/watch?v=lLYIVQYbCxk
http://www.youtube.com/watch?v=OGtOfGZVB5s

A győztes 10 000 angol fontot nyert.

1980: Thorburn taktikai győzelme

1. Cliff Thorburn (kanadai)  2. Alex Higgins (angol)

3-4. Kirk Stevens (kanadai), David Taylor (angol)

Alex Higgins volt kikiáltva nagy esélyesnek. Eleinte a vártnak megfelelően alakult a döntő, Higgins vezetett 5-1-re, 6-2-re, majd 9-5-re. De aztán bravúros lökésekre vállalkozott, amelyek közül egyre többet rontott el, egyre több lehetőséget adott ellenfelének. Az első nap 9-9-cel zárult. Másnap „Thorburn finom, taktikus ravaszsága legyőzte Higgins nyers zsenialitását”, ahogy írták akkor. A Higgins felesége által gondosan előkészített győzelmi tortával közösen pózoltak a játékosok a fényképészeknek a döntő után.

Alex Higginsnek volt egy maximumkísérlete a Steve Davis elleni negyeddöntőjében. Az első játékos volt, aki világbajnokságon 15 piros után 15 feketét lökött. A zöld azonban kimaradt.

Az 1980-as világbajnokságon játszották először a ma is érvényes frémszámú mérkőzéseket (egy kivétellel): az első fordulóban 10 nyert frémre két szakaszban, a második fordulóban és a negyeddöntőben 13 nyert frémre három szakaszban, a középdöntőben 16 nyert frémre négy szakaszban és a döntőben 18 nyert frémre négy szakaszban. 1997-től az elődöntőt 17 nyert frémre játsszák, ez az egyetlen változás 1980 óta.

11 százas brék született a tornán. Steve Davis és Kirk Stevens megosztoztak a legmagasabb brékért járó díjon, mindketten 136-ot értek el. Első alkalommal érte el két játékos a torna legnagyobb százasát.

A győztes 15 000 angol fontot nyert.

1981. Steve Davis először   

1. Steve Davis (angol) 2. Doug Mountjoy (walesi) 18-12

3-4. Cliff Thorburn (kanadai), Ray Reardon (walesi)

Steve Davis első világbajnokságát nyerte, némi meglepetésre, mert ezt megelőzően mindössze egy nagy versenyt nyert, az 1980. évi UK-bajnokságot. Sorra verte az akkori sznúkervilág nagyjait: Alex Higginst, Terry Griffithst, Cliff Thorburnt, végül Doug Mountjoyt. 23 éves és 8 hónapos volt, Alex Higgins 1972-es győzelme után a második legfiatalabb világbajnok. Az első fordulóban Jimmy White-ot verte 10-8-ra. Jimmy első világbajnoki szereplése volt ez 18 éves és 11 hónapos korában, ekkor ő a legfiatalabb játékos, aki valaha is játszott világbajnokságon.

Egy 145-ös brékkel Doug Mountjoy új rekordot ért el világbajnokságok történetében.

13 százas brék született a tornán.

A győztes 20 000 angol fontot nyert.

(A verseny videó összefoglalóját később tesszük ki.)

1982. Alex Higgins családi fotója   

1. Alex Higgins (északír)  2. Ray Reardon (walesi)  18-15

3-4. Eddie Charlton (ausztrál), Jimmy White (angol)

Jimmy White és Alex Higgins játszottak egymással a döntőbe jutásért az egyik ágon 16 nyert frémre. A mai napig legendás mérkőzésként emlegetik az összecsapást. Jimmy White vezetett 15-14-re, a következő frémben pedig 59-0-ra, vagyis csak néhány golyó hiányzott neki a döntőbe jutáshoz élete első világbajnoki elődöntőjében. Ekkor léphetett az asztalhoz Alex Higgins, s meglökte híres 69-es brékjét. (  http://ru.youtube.com/watch?v=dViH2UERKBs  )

Nemcsak fantasztikusan nehéz golyókat lökött be egymás után, hanem mindezt olyan nyomás alatt tette, hogy ha hibázik, s Jimmy visszaállhat az asztalhoz, az az ő kiesését jelenti. Végül a "Hurricane" nyerte a meccset 16-15-re, utána pedig a világbajnoki címet is megszerezte.

Alex Higgins hagyományt teremtett azzal, hogy győzelme után feleségét és kicsi lányát átölelve ünnepelt a tévénézők milliói előtt. Ettől kezdve készülnek családi fotók a világbajnokságok és más nagyobb versenyek döntői után.

Ray Reardon 49 éves és 7 hónapos korában érte el ezt a második helyet, ő minden idők legidősebb világbajnoki döntőse.

Jimmy White 20 évesen lett elődöntős, s mivel a három 20 éves elődöntős – Stephen Hendry 1989, Ronnie O’Sullivan 1996 – közül az ő születésnapja esik a legközelebb a világbajnokságok időpontjához, ő minden idők legfiatalabb világbajnoki elődöntőse.

Az auszrtrál Eddie Charlton (1929-2004) egyszer sem tudott világbajnokságot nyerni, de 1968 és 1982 között többször jutott döntőbe, illetve elődöntőbe. Neil Robertson előtt ő volt a legeredményesebb ausztrál játékos.

10 db százas brék született a tornán. A legnagyobb (143) Willie Thorne nevéhez fűződik, ez volt a második legnagyobb a világbajnokságok történetében.

A győztes 25 000 angol fontot nyert.

(A verseny videó összefoglalóját később tesszük ki.)

1983.  Az első maximum

1. Steve Davis (angol) 2. Cliff Thorburn (kanadai) 18-6

3-4. Alex Higgins (északír), Tony Knowles (angol)

Steve Davis a második világbajnokságát nyerte, 10-4-es, 13-5-ös, 16-5-ös és 18-6-os győzelmei azt jelzik, hogy messze a mezőny fölé emelkedett. Egyedül Dennis Taylor tudta megszorongatni őt a második fordulóban (13-11).

Az 1983-as világbajnokság legnevezetesebb eseménye az volt, hogy a kanadai Cliff Thorburn 147-t lökött a második fordulóban. Ez volt az első maximum mind a világbajnokságok történetében, mind pedig a Crucible színházban.

http://www.youtube.com/watch?v=KlI_f2aKu4s
http://www.youtube.com/watch?v=3DpEcLIIuEU&feature=related

Cliff Thorburnnek az a Terry Griffiths elleni mérkőzése, amelyen a 147 született (13-12), hajnali 3.51-kor ért véget, a következő pedig Kirk Stevens ellen (13-12) hajnali 2.12-kor. A döntőbe jutásért Thorburn Tony Knowlest győzte le 16-15-re 00.45-kor. Csoda, ha simán kikapott a döntőben Davistől?

18 százas brék született a tornán, ez új rekord volt.

A győztes 30 000 angol fontot nyert.

1984. Fred Davis 70 évesen

1. Steve Davis (angol) 2. Jimmy White (angol)   18-16

3-4. Dennis Taylor (északír),  Kirk Stevens (kanadai)

Steve Davis a harmadik világbajnokságát nyerte, s a Crucible színházban ő volt az első, aki meg tudta védeni a címét. Jimmy White életében először jutott világbajnokság döntőjébe, s elszenvedte az összesen hat döntőbeli vereségéből az elsőt.

http://www.youtube.com/watch?v=Wb7tm1yyAGY
http://www.youtube.com/watch?v=aR_5_KQSgiA&feature=related

Két későbbi világbajnok, Joe Johnson és John Parrott ebben az évben szerepeltek először a Crucible színházban. Paul Mifsud személyében feltűnt az első máltai játékos is.

Fred Davis 1984-ben játszott utoljára a Crucible színházban. 70 éves és 8 hónapos volt ekkor! Ő minden idők legidősebb világbajnoki főtáblása.

http://www.youtube.com/watch?v=L6MtMVV9j0o

Mindösszesen 8 db százas brék született a tornán.